Idén  ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar. A 2009/2010-es évad nagyszabású  koncertsorozatának kezdetén, túl egy fantasztikus jubileumi koncerten a Békés Megyei Jókai Színház színpadán, valamint egy nagysikerű bemutatkozáson a Művészetek Palotájában Budapesten, a zenekar művészeti vezetőjét, karmesterét, Somogyi-Tóth Dánielt kérdeztük pályájáról, a felkészülésről, valamint a zenekar további terveiről.

Somogyi-Tóth Dániel 2007 novemberében került a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar élére művészeti vezetőként, a karmesteri feladatok mellett zongora- és orgonaművészként is tevékeny tagja, állandó  szólistája az együttesnek. Hihetetlen energiával vetette bele magát a munkába, lendületes, igényes szakmai és menedzseri munkájának köszönhetően a zenekar olyan minőségi változáson, fejlődésen ment keresztül, hogy 2008-ban professzionális munkájukat Prima-díjjal jutalmazták. A Békés Megyei Önkormányzat által kiemelten támogatott zenekar idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, ebből az alkalomból nagyszabású,  ünnepi hangversenysorozattal készül az egész évadban. A jubileumi évad első nagyszabású koncertjein Mozart, illetve Bach mellett Beethoven IX. szimfóniájával mutatkozott be az együttes a Békés Megyei Jókai Színház színpadán, valamint Budapesten a Művészetek Palotájában. A koncert előkészületeiről, valamint az évad terveiről kérdeztük Somogyi-Tóth Dániel karmestert:

 

Miért éppen Beethoven IX. szimfóniája?

Mindenképpen egy monumentális művel szerettük volna megünnepelni az 50. évfordulót egy nagyszabású, mindenki számára élményt nyújtó produkció létrehozásával. Eredetileg Carl Orff Carmina Buranáját vittük volna színpadra, azonban hamar kiderült, hogy a hatalmas apparátust igénylő mesterművet csak szabadtéren tudjuk megvalósítani, hiszen a két zongorát, az óriási ütőhangszeres szekciót és a gigantikus kórust felsorakoztató produkció befogadására nem találtunk koncerttermet. Ezért a Carmina Burana bemutatását áthelyeztük júniusra, s így választottuk ki Beethoven IX. szimfóniáját, mely egy még fantasztikusabb gyöngyszeme a zeneirodalomnak. A IX. szimfónia megtanulása a zenekar részéről hatalmas felelősség, hiszen nem szabad hibázni, tökéletesnek kell lennie, s éppen ezért hihetetlenül felemelő dolog játszani, igazi érzelmi feltöltődés. Nagyon nagy feladat volt, de úgy érzem, sikerült megvalósítanunk.

 

Karmesterként hogyan épít fel egy-egy zeneművet?

Amikor megkapom a partitúrát, először igyekszem nagyvonalakban megismerkedni a művel, a mondanivalójával, a karakterekkel, illetve hogy tételenként mit akar kifejezni a darab, ezek a tételek hogyan viszonyulnak egymáshoz, hogyan lehet az egyikből átjárni a másikba, mindezeket nagyvonalakban érezni kell. Majd egyre kisebb egységekben szemlélem a művet, egyre jobban igyekszem feltárni a mélységeit, egyre részletgazdagabban látom. S csak ekkor kezdődik el maga a próbafolyamat, amikor azonban pontosan ezzel a részletes, szekciókra bontott munkával indul a próba, s ebből áll össze újra az egység, a teljes mű. Legvégül ismét az válik fontossá, amivel az ember kezdte az elején, hogy egy nagy tömb - ami egy tíz-tizenöt perces tétel - hogyan kezdődik, végződik, hol van a csúcspontja, s ezek hogyan kapcsolódnak, fonódnak össze egy egésszé. Ekkor már az érzelmi vonal, az átélés a meghatározó, bezárul a kör. A IX. szimfónia azonban egy speciális eset, hiszen gyermekkorom óta rengeteget hallgattam, nagyon jól ismertem, nagy vonalakban régóta bennem van. Fantasztikus élmény volt vezényelni.  

 

Nemcsak karmesterként, hanem orgonaművészként is ismerheti a közönség. Mikor kezdett el érdeklődni az orgona iránt?

Hét-nyolc éves koromban Dévaványán, nagymamám falujában a templomban tudtam csak gyakorolni, így kerültem közel az orgonához. Ez a szenvedélyem azóta is megmaradt, azonban elég hamar kiderült, hogy rendkívül érdekel a karmesterség. Elég szerteágazó volt az érdeklődési köröm a zenén belül, ami előbb-utóbb a karmesterséghez vezetett. Mindig úgy gondoltam, úgy éreztem, hogy a zenében ez a teljesség, ezért óhatatlanul ez vonzott, talán tudattalanul is, nem gondolkoztam rajta. Az más kérdés, hogy tizenöt éves koromig pilóta akartam lenni.  Azonban rájöttem, hogy ha pilóta leszek, akkor nem lehetek mellette zenész, viszont ha zenész leszek, akkor mellette repülhetek is, ami nagyon-nagyon fontos nekem. De a zene mindig erősebben vonzott valahol mélyen, legbelül.

 

Somogyi-Tóth Dániel karmester, orgonaművész

 

Példakép?

Két nagyon nagy példaképem van: Herbert von Karajan és Leonard Bernstein. Azt hiszem, ennél két ellentétesebb személyiséget nehezen találhatnánk, azonban a zenében és a tökéletességre való törekvésben pontosan egyek, ugyanolyan zseniálisak mind a ketten. Gyermekkorom óta ők voltak rám a legnagyobb hatással. Mint példaképeket, mindenképpen meg kell említenem a tanáraimat: Ligeti Andrást és Gál Tamást, akit a zenekar örökös művészeti vezetőjévé is választottunk. A zeneiséget, a zenéhez való viszonyt, a szakmai tudást mind-mind nekik köszönhetem.  

 

Van-e olyan zenemű, melyet mindenképpen dirigálni szeretne?

Beethoven egyre közelebb kerül hozzám. Az, hogy a IX. szimfóniát vezényelhettem, egy egészen különleges és egyedülálló lehetőség, adomány az élettől. A IX. szimfónia valószínűleg a legteljesebb, legátfogóbb alkotás, ami valaha született a zenetörténelemben, minden benne van.  A Carmina Burana szintén egy olyan mű, melyet egy karmester mindenképpen szeretne vezényelni. De a végtelenségig sorolhatnám, Bach h-moll miséjétől kezdve, Mozart Rekviemén át, a Don Giovanniig szintén Mozarttól. Végeláthatatlan. Hatalmas dolog, hogy az Operettszínházban dirigálhatom Kálmán Imre Bajadérját, hihetetlenül nagy iskola számomra az operett a folyamatos karakter-, tempóváltásaival, gyorsításaival- lassításaival. Percenként, másodpercenként történik valami a zenében.

 

 Somogyi-Tóth Dániel 2007 novemberében került a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar élére

 

Fizikailag hogyan készül fel egy koncertre?

Sokat úszom, sajnos az utóbbi hetekben nem volt elég időm rá. Itt Békés megyében a gyomai fürdőt szeretem a legjobban, de valószínűleg az egész országban is az egyik legkiválóbb.

 

Mozart d-moll zongoraversenyét egyszerre játszotta és dirigálta. Ebből voltak nehézségek, vagy könnyen vették az akadályokat?

Természetesen nagyobb koncentrációt igényelt mindenkitől, viszont a kamarazenélés  élményéből mindannyian rengeteg energiát merítettünk, s úgy gondolom, a zenekar s én is rendkívül élveztük ezt a fajta munkát. Bár nagyobb kihívás volt, úgy érzem, megküzdöttünk vele. A kamarazenélést egyre nagyobb mértékben bővítjük, különböző formákban. Újabb és újabb zenekari tagokról derül ki, hogy milyen kiválók szólistaként. Békés megye közönsége egyre gyakrabban találkozhat majd ilyen jellegű produkciókkal is. November 29-én éppen Szeghalmon adtunk egy orgona - kamarazenekari hangversenyt. Nem véletlen, hogy a legnagyobb és leghíresebb zenekarok tagjai különböző kamaraformációkat alkotnak. Nagy élmény a kamarazenélés, emberileg és szakmailag is összekovácsolja a zenészeket, ami nagyon jótékony hatású a szimfonikus munkára nézve.

 

Hogy látja, a zenekari tagok mennyire bírják a „gyűrődést"  a főállás mellett?

Igen, ők egy főállás  és család mellett vállalják ezt a munkát. Rengeteget dolgoznak, főleg most, hiszen az ötvenedik évforduló különösen kiemelt évadot jelent nekünk, mindez több koncerttel, több próbával jár, több energiát követel mindenkitől. Amióta átvettem a zenekar vezetését, lényegesen többet dolgozunk. De nagyon élvezik, kétségkívül nagyon szeretik csinálni, úgy ahogy én is. Külön megemlítendő a zenekari titkárunknak a munkája, aki ebben az időszakban öt-hat ember munkáját látta el a legmagasabb színvonalon, de alaphelyzetben is kettő-három ember helyett dolgozik. Ilyen kreatív közegben külön öröm dolgozni.

 

 

Idén  ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar 

 

Milyen remekművekre számíthatunk még a jubileumi évad során?

December 17-én a Békés Megyei Jókai Színházban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola kórusával Bach- és Mozart- műveket adunk elő. Karácsony közeledtével, 20-án, Gyulán a Belvárosi Katolikus Nagytemplomban a Debreceni Kodály Kórus közreműködésével Beethoven IX. szimfóniáját játsszuk. De jövőre is tervezünk nagyobb koncerteket: tavasszal Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját, azután Grieg: Peer Gynt-szvitet, Dvorák: Szláv táncokat adunk elő, valamint vendégünk lesz Boldoczki Gábor, aki jelenleg a világ egyik leghíresebb trombitása, ő Alexander Arutjunjan Asz-dúr trombitaversenyét fogja játszani. Júniusban pedig Carl Orff Carmina Buranajával a Békéscsabai repülőtéren zárjuk a jubileumi évadot.

 

 

Tari Sarolta

 

 

Forrás: Békés Megyei Jókai Színház Programiroda, TS.

-szkv-