Áldozatok nélkül nem beszélhetünk a jövőről
Mindig novemberben szervezik meg Békéscsabán, s újabb kezdeményezésként Szombathelyen is azt az informatikai továbbképzést, konferenciát, mely ma már a humánszakos pedagógusok irányába is nyitott.
Munkája elismeréseképpen a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét vehette át a nemzeti ünnep alkalmából Papp Sándor.
— Hogyan kapcsolódott be a szervezésbe?
— Mikor Csibor Zoltán átkerült a ruhaipariból a belvárosi iskolába, akkor szervezett be engem, s tulajdonképpen a rendezvénnyel kapcsolatos pénzügyi rész lerendezése tartozik hozzám.
— Egyetért azzal az állásponttal, hogy akár egy magyar, vagy egy történelemtanár is hasznosíthatja munkájában az informatikát?
— Alapvetően egyértelmű, hogy lépni kell más szakosok irányába. Az informatika nem egyenlő a programozással, elsősorban a felhasználás kerül előtérbe, és ezért kapcsolható be, mondjuk egy magyar- vagy történelemtanár is. Jelenleg ugyan a pedagógusok nagy része úgy gondolja, hogy az informatika az ezzel foglalkozó pedagógusok feladata, holott bármely tárgy területén nagyszerűen alkalmazható ez a rendszer, ha nem programozásnak vesszük.
— Ön szerint megvannak a források ahhoz, hogy ha ma egy tanár be akarja vonni az oktatásba az informatikai eszközöket, akkor megteheti azt?
— A Sulinet Program mindenféleképpen komoly lendület adott a számítógépek elterjedésének és az alkalmazás irányába való elmozdításuknak. Nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel, s ha egyre több családban napi alkalmazási szinten használják a számítógépet, akkor magát az iskolát is rászorítják az ellátottság javítására, hiszen ha otthon van komputer, akkor felvetődik a kérdés, hogy az iskolában miért nincs. Egyre jobban megvásárolhatók ezek a rendszerek annak ellenére, hogy minden oktatási intézmény meg kell gondolja, mire fordítja anyagi forrásait. Sajnos erre áldozni kell, mert e nélkül nem beszélhetünk jövőről.
— Miképpen fogadta az elismerést?
— Meglepetéssel, mert a huzamosabb munkavégzés után az ember természetesen számít valamilyen külső elismerésre, de ilyen szintűre nem gondoltam.
www.bmhirlap.hu
— Hogyan kapcsolódott be a szervezésbe?
— Mikor Csibor Zoltán átkerült a ruhaipariból a belvárosi iskolába, akkor szervezett be engem, s tulajdonképpen a rendezvénnyel kapcsolatos pénzügyi rész lerendezése tartozik hozzám.
— Egyetért azzal az állásponttal, hogy akár egy magyar, vagy egy történelemtanár is hasznosíthatja munkájában az informatikát?
— Alapvetően egyértelmű, hogy lépni kell más szakosok irányába. Az informatika nem egyenlő a programozással, elsősorban a felhasználás kerül előtérbe, és ezért kapcsolható be, mondjuk egy magyar- vagy történelemtanár is. Jelenleg ugyan a pedagógusok nagy része úgy gondolja, hogy az informatika az ezzel foglalkozó pedagógusok feladata, holott bármely tárgy területén nagyszerűen alkalmazható ez a rendszer, ha nem programozásnak vesszük.
— Ön szerint megvannak a források ahhoz, hogy ha ma egy tanár be akarja vonni az oktatásba az informatikai eszközöket, akkor megteheti azt?
— A Sulinet Program mindenféleképpen komoly lendület adott a számítógépek elterjedésének és az alkalmazás irányába való elmozdításuknak. Nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel, s ha egyre több családban napi alkalmazási szinten használják a számítógépet, akkor magát az iskolát is rászorítják az ellátottság javítására, hiszen ha otthon van komputer, akkor felvetődik a kérdés, hogy az iskolában miért nincs. Egyre jobban megvásárolhatók ezek a rendszerek annak ellenére, hogy minden oktatási intézmény meg kell gondolja, mire fordítja anyagi forrásait. Sajnos erre áldozni kell, mert e nélkül nem beszélhetünk jövőről.
— Miképpen fogadta az elismerést?
— Meglepetéssel, mert a huzamosabb munkavégzés után az ember természetesen számít valamilyen külső elismerésre, de ilyen szintűre nem gondoltam.
www.bmhirlap.hu