Új eljárások a kitaposott utak mellett - A műtét után a végtag úgy dolgozzon, ahogy régen.

Az elmúlt évtizedben a kézsebészet gyorsabb fejlődési ütemre váltott. Az orvosok újabb és újabb műtéti technika kidolgozásán fáradoznak annak érdekében, hogy az ellátás még gyorsabb, esztétikusabb és hatékonyabb legyen. Az igyekezet nem hiábavaló, a tapasztalatok szerint egyre több a kézsérült. Ennek okáról, illetve a műtéti lehetőségekről dr. Bíró Edit kézsebészt, a békéscsabai Réthy Pál kórház traumatológiai osztályának főorvosát kérdeztük.

— A kézsebészet a sebészet fiatal és dinamikusan fejlődő ága. Európában mintegy húsz éve kezdődött el e szakma különválása, Magyarországon pedig tíz éve van önálló szakvizsga. Az önállósodással a kézsebészet gyorsabb fejlődési ütemre váltott — kezdte dr. Bíró Edit, aki szerint a kézsebészet technikai kiszolgálása ma már igen fejlett. — A világ sok helyén újabb és újabb műtéti technika kidolgozásán fáradoznak annak érdekében, hogy a kézsérültek és a kézbetegek ellátása még gyorsabb, esztétikusabb és hatékonyabb legyen. A baleseti sebészet egészére, s azon belül a kézsebészetre is érvényes, hogy sok tapasztalatot kell ahhoz szerezni, hogy a más és másféle sérüléseket kreatívan el tudjuk látni. A kreativitáshoz viszont elengedhetetlen a jól edzésben lévő csapat. A kézsérülések aránya a motorizáció fejlődésével arányosan növekszik. A termelésben és a közlekedésben egyre több olyan gép vesz részt, amely hirtelen és nagy erővel amputációt vagy súlyos sérülést okozhat. Ma már a régiónkban megvannak az egészségügy tárgyi és személyi feltételei, hogy ezeken a súlyos sérülteken segítsünk. A mikrosebészeti eljárásban nagyon kis átmérőjű ereknek és idegeknek a varratát végezzük, amely sokszor a hajszálnál is vékonyabb fonallal és ugyanilyen finomságú tűvel, mikroszkóp alatt történik. Ahhoz, hogy a sebész ezt sérült emberen jól alkalmazza, indokolt, hogy tréningben tartsa a kezét és a szemét. Vannak kórházak, így a mienk is, ahol ezek a műtétek nem olyan gyakoriak, hogy tréningben tartanák a sebészt. Erre szolgálnak azok a mikrosebészeti kurzusok, ahol az eljárást élettelen modelleken, illetve kísérleti állatokon gyakorolják a résztvevők. A közelmúltban egy ilyen háromnapos rendezvényen magam is részt vettem.

— A kezet milyen tulajdonságai teszik izgalmassá a sebész számára?

— A kéz, a tenyerek, az ujjak nélkülözhetetlenek az önellátásához és a kenyérkeresethez. Sűrűn behálózzák az idegvégződések. Nem véletlen, hogy a vakok ujjbegyei szinte érzékszervvé finomulnak. Számomra az az igazi kihívás, hogy akár sérülés, akár valamilyen elváltozás, illetve betegség kapcsán olyan eredményt érjek el, hogy az illető a további életvitelében ne szenvedjen hátrányt.

— A kéz a sebésznek is munkaeszköze. Ön hogyan óvja a kezeit?

— Műtétek előtt tartózkodom a megerőltető tevékenységtől, ilyenkor még egy csavart sem húzhatok meg. A nagyobb lendületű munkáról ugyanis a kéz nehezen áll át a finomabb eszközökkel való bánásra.

— A traumatológián milyen jellemző kézsérülésekkel találkozik?

— Az utóbbi években egyre több a kézsérült. A sérülések egyik terepe a háztartás, s egyre gyakoribbak a balesetek az otthoni barkácsoláskor. Az emberek igyekeznek minél több eszközt olcsóbban, házilag előállítani. Ezzel összefüggésben télen viszonylag sok a körfűrész okozta sérülés. Sokan disznóvágáskor járnak szerencsétlenül, több sérültet hoznak be ledarált ujjvéggel.

— Nemcsak sérülésekkel kerülhetnek a műtőbe a betegek.

— Így van. Ezek a kötőszöveti hegesedések, a veleszületett, vagy az élet során szerzett elváltozások. A tapasztalatom szerint ezek száma is növekszik. Ennek egyik oka, hogy a lakosság idősödik, márpedig bizonyos kézelváltozások az életkor előrehaladtával mutatkoznak meg. Korábban jellemzőbb volt az is, hogy a beteg, bár tudta, hogy kézelváltozástól szenved, mégsem kérte a sebészeti beavatkozást. Ma pedig egyre többen igényt tartanak a segítségre.

— Végtaghiánnyal élni súlyos fizikai és lelki teher. Elérhetjük-e, hogy a szervátültetések után a végtag-traszplantáció is elterjedt lesz a gyógyászatban?

— Az 1990-es évek végén Franciaországban végezték el az első felsővégtag-transzplantációt. A műtétet egy csukló magasságában korábban amputált kezű emberen hajtották végre. Rá egy évre Bonnban tartottak egy európai kézsebészeti kongresszust, ahol a történtek erősen megosztották a résztvevőket. Megjegyzem, a visszavarrt végtagot azóta eltávolították. Tudni kell ugyanis, hogy az egyik legerősebb immunválaszt kiváltó ,,szervünk” a bőrünk. A szervátültetésben részesülő emberek ellenálló rendszerét különböző gyógyszerekkel szorítják vissza. Ezeket a gyógyszereket, az idegen szerv kilökődését megelőzendő, a műtét elvégzése előtt, illetve az akörüli időszakban, nagyon erős dózisban kapják. A belső szerv átültetése esetén idővel a gyógyszeradag csökkenthető. A másik ember bőréből származó anyag heves válaszreakciót vált ki. Ahhoz, hogy az új végtagot a szervezet el tudja fogadni, a beteget nagyon erős gyógyszeres kezelésnek kell alávetni. Kérdés továbbá, hogy az átültetett végtag mennyire képes működni? A tapasztalatok szerint, ha valakinek hosszú ideje nincs keze, annál a kéz agyi megjelenése folyamatosan beszűkül. Lehet, hogy a műtét után még sok gyakorlással sem tudja majd úgy használni a végtagot, mint korábban. Mindemellett az orvostudományt a végtagátültetés problémája máig foglalkoztatja. Vannak eziránt elkötelezett iskolák és sebészek, s nyilván, a gyógyszeres kezelést végzők arra törekednek, hogy a szerek mellékhatásait mérsékeljék. Ugyanakkor a sebészek közül sokakban erős a kétely, mert az eljárást túlságosan kockázatosnak tartják. Mint minden új dologról, még erről sem foglalt egyértelműen állást a tudomány. Kórházi osztályunkon a ,,kitaposott utak” mellett sok új, izgalmas és eredményes eljárást alkalmazunk a sérültek, illetve pácienseink ellátásában.

Békés Megyei Hírlap