"Úgy három hónapja új kiállítóhely nyílt Békéscsaba szívében, a Tanguy Galéria.

Barkó Zoltánnal, a mini galéria gazdájával, aki maga is fest, a művészi ars poeticáról, a nyitás előzményeiről, a névadóról, a hely szelleméről és arról a felelősségről beszélgettünk, amit a szülőváros alkotóival szemben érez, éreztet vagy amiről talán éppen megfeledkezik.

— Ahol körülbelül hatvan alkotóból csak tizenötnek van tere, lehetősége megnyilatkozni, arra, hogy képviselje önmagát, ott a kisebbségnek valamit ki kell, ki kellett találni — mondja bevezetőül Barkó Zoltán. A parányi kis helyiségben, ahol Bay Miklós Zoltán, Kolarovszki Zoltán, Gubis Mihály és mások képeit zsúfolta össze a jó szándék, óvatosan kell lépkedni. — Olyan alkotók hozták létre ezt a galériát, akiknek nem a kiállítóhely fontos, nem várják el ettől a világtól a tapsot, sem az anyagi támogatásokat. Ezek a művészek önmaguktól, önmagukért alkotnak. Kaptak egy szellemet, szellemiséget, s ennek hatalmát anyagban kívánják rögzíteni. Az igazán nagyok sosem kívánják a tömegektől nagyságuk felismerését, talán éppen ezért nagyok...

Kalauzom a házigazda határozottságával folytatja, hogy teljesen meggyőzzön arról, amit már egyébként is sejtek.

— Ez a galéria nem azért nyílt, hogy tömegesen járjanak ide az emberek, hogy megvásárolják a műveket, hanem azért, hogy lehetőséget adjon ennek a kisebb alkotó csapatnak, amely nem akart elzárkózni a nagyoktól. Ide bármikor bárki ellátogathat. Ez a galéria nem üzlet, de ide minden érdeklődő betérhet, aki tiszteli, becsüli magát a művészt — magyarázza a 32 éves Barkó Zoltán, aki 12 éve él Békéscsabán, 12-13 éve fest, készít grafikákat.

Nem üzlet, persze mégis az, hiszen minden képnek ára van (eléggé borsos), tehát minden eladó. Az árakat maguk a művészek határozták meg, nem becsüsök. "

Forrás: www.bmhirlap.hu